Szövegdoboz: A boldog nők is félrelépnek

 

 „ Egyedül vagyok otthon. Csengetnek. Vadidegen férfi áll előttem, valamilyen árút akar rám sózni. Beengedem. Én nagyon lassan, óvatosan simogatni kezdem magamat, aztán ugyanolyan lassan vetkőzöm. Végül én csábítom el a pasast.”

  A fennmaradó 399 vallomás javarésze annyira szabad szájú, olyan durván nevezi nevén a testtájakat és az eseményeket, hogy első olvasáskor magam is kapkodtam a levegő után. (Ennek ellenére ajánlom a művet mindenkinek) Jóval szolidabb beszámolókat jegyeztek fel a hazai pszichológusok, ám mégis csak arról van szó, hogy a szerelmes egybefonódás legintimebb pillanataiban, gyakran az izgalom tetőfokához közeledve kezd el peregni egy furcsa szereposztású film. De miért van erre szükségük a nőknek?

Jobb, ami kézzel fogható

  Egyesek azt állítják, hogy csak azok a lányok, asszonyok hívják segítségül a képzeletüket, akiknek az önző, vagy ügyetlen partner miatt örömtelen a nemi életük. Csakhogy számtalan beszámoló bizonyítja, hogy a nagyon jó szexuális kapcsolatokban is olykor csapongani kezd a fantázia, s a szerelmes társ helyett - lélekben - gyakran mást ölelnek a hölgyek.

  És a férfiak? Nos velük más a helyzet. Ők elsősorban a pubertás idején, az önkielégítések alatt keltik életre (meztelen női fotók, pornó magazinok és videó filmek mellett) a fantáziaképeket. Felnőtt korban már nincsen szükség efféle trükkökre. Igaz, a férfiember is szívesen elkalandozik a gondolataiban: - mit és hogyan fog majd csinálni, ha éppen „arra” - készül. De amint a takaró alá bújik a kedvesével, attól a pillanattól kikapcsol a fantázia, s végérvényesen átadja a helyét a szó szoros értelmében kézzel fogható valóságnak.

  De hát a NŐ mindenben más. És éppen a mássága teszi annyira vonzóvá, titokzatossá. Olykor kicsit érthetetlenné is. Ugye valamennyien egyet értünk abban, hogy az igazi szeretkezés nélkülözhetetlen tartozéka a férfi partner gyengédsége, simogatása, becéző szava, amellyel előkészíti és segíti az utat a testi gyönyörhöz. Nos a képzelt történetek jelentős hányadában erőszak, ruhaletépés, sőt megerőszakoltatás is szerepel. Magam is lejegyeztem ilyesféle vallomásokat:

Tépni kezdte a bugyimat

  „ a csábítóm rendszerint sötétben, hátulról ragad meg. Nem tudok védekezni ellene, mindent úgy kell tennem, ahogy parancsolja”...”Álarcot viselt, nem ismertem fel, lekötözte a kezeimet, egy kicsit féltem, de nagyon felizgultam, amikor  tépni kezdte rólam a bugyimat”...Ezek a hölgyek fantáziálásuk alatt gyengéd, szerető férjük karjaiban pihegtek, s efféle gondolatok felidézése mellett jutottak el az orgazmushoz. Ez bizony ellentmondás a javából! Vagy mégsem a gyengédséget, hanem a „férfias” vadságot igényelné az a titokzatos női lélek?

   Valójában nincs ellentmondás abban, hogy a gyengéd férji ölelés alatt (és ellenére) olykor vad jelenetet vetítenek az asszonyka egyszemélyes mozijában. Ennek megértéséhez azonban vissza kell kanyarodnunk a boldog gyermekkorhoz. Eszmélésünknek ezt az időszakát többi között azért nevezi a köznyelv boldognak, mert ilyenkor még szinte a mesevilágban élünk. A mindennapok valódi történései keverednek a hallott, látott, olvasott mesék eseményeivel, amelyeket képzeletünk tovább sző megszámlálhatatlanul sokféle változatban. Ha akarunk repülünk, oroszlánná válunk esetleg delfinekkel úszkálunk a tenger mélyén, de legtöbbször nagyok és legyőzhetetlenek vagyunk. Ám az is előfordul, hogy a gyermeket a fantáziája ijesztő kalandokba repíti. Valami nagyon rosszat tettünk, de nem lett baj belőle, menekülni kell „csúnya”, fekete  emberektől, nem találunk ki sötét barlangokból, ismeretlen szörnyek leselkednek ránk stb. Ám a végén mindig jön az apu vagy az anyu, aki megoldja a problémát, megment, megtalál bennünket és ilyenkor olyan jó odabújni hozzájuk. Színházi hasonlattal élve, - drámai műfaj ez, amelyben a feltámadt és egyre fokozódó feszültség végül egy nagy megkönnyebbült sóhajban oldódik fel.

Merjünk szakítani a realitásokkal!

 Talán nem járunk messze az igazságtól, ha arra gondolunk, hogy éppen e megkönnyebbülés eufóriája készteti újra és újra a gyerekeket, hogy átéljék a cseppet sem kellemes szorongásokat is. Ez a színes világ az évek múlásával fokozatosan zárja be mögöttünk a kapuit. Mire felnőttek leszünk, már „reálisan” látjuk a dolgokat, keressük és megtaláljuk az oksági összefüggéseket, azaz többnyire megtanuljuk, hogy mi miért történik. S azt is, hogy mit kell tennünk, hogyan kell viselkednünk annak érdekében, hogy a várt események valóban be is következzenek. Ezzel azután a nyakunkba is vettünk egy csomó felelősséget, gondot, s ahogy tapossuk köznapjaink mókuskerekét, egyre inkább érezzük, hogy beszürkül körülöttünk a világ.

  Nem mentesül ettől a szexuális életünk sem. Bizonyos számú együttlétek után már tudjuk, mit, hogyan, miért...s ha úgy teszünk, azt kapjuk, amit várunk. Csakhogy egy idő múlva mintha ez is egy kicsit egyhangúvá válna. Sok esetben még a szerelemesünkkel, azaz a teljesen új minőségű játszótársunkkal is, akit pedig éppen azért adott nekünk a jószerencse, hogy előtte bátran elengedhessük magunkat, s azt is megmutathassuk belső vágyainkból, ami mások számára hétpecsétes titok.

„Mi lenne, ha....”

  Bátran állítható viszont, hogy azok a párok, akik meghitt perceikben szívesen és élvezettel lényegülnek vissza szinte gyermeki játszótársakká, mernek szakítani a komor felnőtti realitás kényszerével, megengedik maguknak a komolytalankodást, a legfurcsább szerepjátékokat a szeretkezések során is, azokra aligha roskad rá az ágyunalom. A baj az, hogy nem túl nagy számban találkoznak olyan párok, akik örömmel rúgják fel egymásért a felnőttekre kényszerített vaskalapos szabályokat.   

  De a kevésbé szerencsések számára is van kiút, ha legalább a fantázia képeikben meg merik jeleníteni a „mi lenne, ha...” - jeligéjű vágyálmaikat. Sajnos viszont még mindig sokan hisznek olyan badarságokban, hogy „az ábrándozás az élet megrontója”, - emiatt tiltakoznak a tudatba törő történetek ellen, más esetekben bűntudatot éreznek miattuk. Pedig ahogyan a gyermekkorban a meséknek, úgy felnőttkorban ezeknek is funkciójuk van. Feszültséget teremtő, majd az eufóriába torkolló feloldódást előidéző funkciók ezek, amelyek sok esetben szinte nélkülözhetetlenek a női orgazmus eléréséhez.

  „Mi lesz, ha úgy maradsz?”

   Lássunk egy példát. Fiatal lányok maszturbációs fantáziái között igen gyakran szerepelnek olyan helyzetek, amelyekben leküzdhetetlen erőszaknak engedve „bizarr” dolgokat művelnek. Az erőszak és a hiábavaló ellenállás ezekben a történetekben döntő tényező, mert erkölcsi felmentést ad az ábrándozónak.

   A mai modern szülő már bizonyos felszabadultsággal kezeli a szexualitás kérdését, de első sorban akkor, ha más gyermekéről van szó. A saját felserdült lánya számára feltétlenül tartogat efféle intelmeket, és sok esetben tiltásokat is: „Amíg nem vagy biztos abban, hogy a fiú is szerelmes beléd, ne feküdj le vele!” Mi lesz, ha „úgy” maradsz, és a srác faképnél hagy?” „Ügyelj, mert a fiúk csak „azt” akarják, azután odébb állnak”. „Várj a szexszel, amíg érettebb leszel, és reálisan tudsz gondolkozni”, „Mindent megengedhetsz, csak azt ne”....

  Oldalakon keresztül idézhetnénk az ezekhez hasonló mondatokat, amelyek riasztó tilalomfák sokaságával veszik körül a lányokat. Nem csoda, ha elbizonytalanodnak. Tudják ugyanis, hogy az apu vagy az anyu szeretetből, féltésből, tapasztalatok birtokában mondja a mondókáját, ugyanakkor érzik, hogy a fiú puszijára, csókjára, simogatására a testük eddig nem tapasztalt módon reagál. Ez kellemes, ugyanakkor kicsit ijesztő is a számukra, hiszen menten eszükbe jut a tilalmi lista. És van még valami, amiről meglehetősen szemérmesen hallgatunk. A felcseperedő gyerekek javarésze életében legalább egyszer, olykor többször is rajtakapja a szüleit, amint közösülnek. Személyiségüktől függően hat ez rájuk. Az érzékenyebbeket gyors feledéssel védi egy belső elhárító lelki mechanizmus. Mások viszont fel-fel idézik az élményt, hogy újból átéljék annak izgalmát.  De mivel ez az „ősjelenet” abszolút tilos területre engedett betekintést, a közösülésnek akár az elfeledett, akár az életben tartott és felidézett emlékei jókora bűntudattal kapcsolódnak össze.

  Egyfajta speciális védekezést jelent ez ellen az előzőekben már említett erőszak-fantázia is. Azok a lányok, akik a természet szavára hallgatva maszturbálással vezetik le nemi vágyukat, és eközben  ábrándozgatnak saját szeretkezésükről, igen gyakran képzelik azt, hogy áldozatok, akiket lefognak, megkötöznek stb. tehát akaratuk ellenére történik minden. Ezzel a nem szándékos trükkel sikerül leküzdeni a bűntudatot, és a legtöbb esetben megtapasztalják az orgazmust is.

 Maradjon zárva a kertkapu!

  Fontos, hogy megértsük: teljesen természetes dologról van szó! Amíg társadalmi lénnyé válunk, milliónyi szabályt állítanak szembe belső igényeinkkel, így szexuális vágyainkkal is. Számos izgató dolgot hallunk, látunk, olvasunk, amelyeket a mindenkor elfogadott erkölcsi normák és családi neveltetésünk miatt nem merünk a valóságban kipróbálni. De az emberi psziché van annyira furfangos, hogy a maga módján győztesen kerüljön ki a csatából, ha hagyjuk, és nem  fojtjuk el  a szexuális életünk megmentésére, felfrissítésére küldött fantázia képeket. Mert ezekre felnőtt korban is nagy szükség van. Belső világunk, amelyet az évek során magunknak felépítettünk, ugyanolyan fontos mint a külső környezetünk. Ehhez a belső világhoz tartoznak ábrándjaink is, amelyek erőt adhatnak a köznapi problémák leküzdéséhez. Olykor, - mint vázoltuk, - probléma lehet a hálószobában is. Ilyen esetben hangsúlyosan fontos, hogy bűntudat nélkül merjük és akarjuk átélni a fantáziánk szülte jeleneteket. Ne ijedjünk meg, ha ezek bizarra sikerülnek, és olyasmit teszünk vágyálmainkban, amit a valóságban nem tennénk. Hiszen éppen ez a módja, hogy az évek során szigorúan elbarikádozott vágyaink, s az ezekhez társult feszültségeink utat találjanak a szabadba. Akinek jó az orgazmus készsége, így tovább színesítheti a nemi életét. Sokakat azonban csak a fantázia-szülte történetek segítenek a csúcsélményhez. Számukra még fontosabb, hogy bátran éljenek is az efféle segítséggel. Ne feledjék azonban, hogy nekik zárva kell tartaniuk belső tikos kertjük kapuját! Ugyanis ha a férj, partner unszolására elmesélik, miről is szoktak ábrándozni, - megszűnik a varázs, és nem segít többé a fantázia jelenet.

Bár a férfiak jobban szeretik a „kézzel fogható” valóságot, a merevedési zavarok, vágyhiány, vagy az ejakulációs,- azaz magömlési nehézségek ellensúlyozására ők is használhatnak vágyfantáziát..

 

Hát ez elég merész  kijelentés, sietek is hozzátenni, hogy az amerikai Nancy Friday állította ezt, aki Női szexuális ábrándok-címmel jelentetett meg egy könyvet. A kötetben négyszáz nő vall ábrándjairól, fantázia képeiről, amelyeket a képzeletük varázsol elő a szeretkezés alatt.    A mű eredeti angol címe kifejezőbb a magyarítottnál: My secret garden, azaz Az én titkos kertem. Mert bizony titkos vágyak virágai bomlanak ki ilyenkor, s ezeket kertészük féltve őrzi, - még a hőn szeretett férj elől is. Ezért fogalmaz úgy a szerző, hogy olykor a szerelmes, boldog asszonyok is megcsalják a férjüket, - legalább is fantáziáik révén. És milyen szerencse, hogy a tudomány még nem oldotta meg a képzeletvilág képernyőre vetítését! A legtöbb férfi elképedne, ha látná, micsoda bizarr, néha egyenesen vad jelenetek váltják egymást az őt szorosan átkaroló párja buksijában. Idéznék is egy szalonképesebb példát a könyvből: