Szövegdoboz: Szex, Szerelem—túl az ötvenen

 Az okok között megtalálhatjuk a túlságosan is nagyfokú férfi halandóságot, a válásokat, valamint azokat a fiziológiai és pszichológiai folyamatokat, amelyek a klimaxszal megindulnak. Maga a szó csúcspontot jelent, a gyakorlatban viszont a fogamzó képesség és a menstruáció megszűnését jelzi. A változás amiatt következik be, hogy az agy leállítja bizonyos elő-hormonoknak a termelését, amelyek más mirigyekre hatva, nagy áttételekkel a petefészek és a méh havi ciklikus működését irányítják. Mivel pedig ezzel az egész női szervezet hormon háztartása megváltozik, megjelenhetnek a kellemetlen hőhullámok, dühkitörések, hangulatváltozások. A feltételes mód jelzi, hogy nem mindenki szenved ebben az átmeneti állapotban. Aki sportosan élt korábbi éveiben, megtanult lazítani, kikapcsolni a mindennapok gondjaiból, az akaratlanul is felkészítette a szervezetét, lelki világát, és lassú, elnyújtott folyamat során  vonul a klimaktériumba.

  Másokra viszont drasztikus hirtelenséggel tör a változás, és ez bizony sok szenvedéssel járhat. De nem csak testivel, hanem lelkiekkel is. Igaz, a mai nők jól tudják, hogy a legfőbb funkciójuk, azaz a gyermekszülés képességének elveszítése nem jelenti egyúttal a nőiségük elveszítését is. Ám sokan csak ezután kezdenek önmagukra figyelni, és rádöbbennek, hogy ilyen-olyan bajaikkal már régen orvoshoz kellett volna fordulni. Ami hasonlóan rossz: most kezdik mérlegelni házaséletüket, férjük viselkedését is, és ha ez szintén negatív eredménnyel jár, akkor komoly gondok várhatók: a betegség tudat, valamint a boldogtalanság és a kiúttalanság érzése együtt pusztító lehet. 

Már a férj se a régi

   Elsőként rendszerint az asszonyok önbecsülése inog meg. Amint idejük jut a testi panaszaikkal foglalkozni, többnyire felmérik általános fizikai állapotukat, küllemüket is. A kapott kép nem mindig bíztató. Legyünk őszinték: az ötödik X után számolni kell azzal, hogy a bőr elveszítette korábbi rugalmasságát, fényét, imitt-amott a kelleténél vaskosabb zsírpárnák rakódtak le. A mellek megereszkedtek, a hajzat vékonyodik, ritkul, a hüvely nehezebben nedvesedik és sérülékenyebbé válik, számosan szőrösödni kezdnek. Már ennyi is sok ahhoz, hogy igazi keserűséget okozzon.

   A házasságban élő asszonyokat ezidőtájt gyakran sújtja a feltámadt a féltékenység is. Éppen küllemük átértékelése ébreszti rá őket, hogy testük sokat veszített szexuális felhívó jellegéből, vonzerejéből. Azt is tapasztalják, hogy velük idősödött férjüknek több és erősebb ingerre van szükségük a nemi gerjedelemhez. Ezt egy fiatalabb, csinos nő könnyedén biztosíthatja, és fennáll annak a veszélye, hogy az ágy örömeivel be is hálózhatja a párjukat. Éppen ezért figyelni kezdik férjemuram lépéseit, elszámoltatják a szabadidejével, és kezdődnek, vagy folytatódnak a civakodások. Az asszony szeretné elérni, hogy továbbra is megmaradjon a házasságuk, a gyakorlat viszont azt mutatja, hogy elképesztően sok válás történik ebben a korban.

Segíthet az önszuggesszió

    Kissé hihetetlenül hangzik, de egy belső beszéddel mindenki megelőzheti a klimaxszal járó kellemetlenségek jelentős részét. Hozzáértő szakemberek javasolják, hogy amikor közeledik a kritikus kor, és a hölgyek tapasztalják, hogy a vérzés mennyisége csökken, esetleg ki-ki maradozik, kezdjenek önmagunkkal társalogni. Naponta többször mondogassák teljes odafigyeléssel, hogy „Márpedig én nem fogok szenvedni!” „Baj nélkül jutok túl a nehézségeken”! Lelki életünk egyik csodája: aki hinni is képes a kijelentéseiben, az valóban megússza hőhullámok és egyéb kellemetlenségek nélkül az átállás időszakát.

  Sokkal nehezebb a családi és társadalmi konfliktusokkal megbirkózni. Itt nem segít az önszuggesszió. Mint már szó esett róla, igen sok asszony magára marad, mire eléri az ötödik X-et. Részint mert a férj elhal, vagy elválik, részint  pedig mert számos családban az évek nem köteléket, sokkal inkább szakadékot képeznek a házastársak között. Ez utóbbi majdhogynem „természetes” velejárójaként megszűnik a szexuális kapcsolat is. Azok számára, akiknek fiatalabb éveiben sem okozott nagy élvezetet a nemiség, ez nem jelent különösebb problémát. Sőt, bizonyos megkönnyebbüléssel nyugtázzák, hogy jó okuk támadt megtagadni a közösülést, ha a párjuk valamilyen okból mégis megpróbálkozna vele.

Kívánják a szexet, de nem jutnak hozzá

   Egy hazai felmérés szerint a változás korába érkezett nőknek mindössze huszonöt százaléka él aktív szexuális életet. Ez nem azt jelenti, hogy csupán ennyien igényelnék az ágy gyönyöreit. Sokkal inkább arról van szó, hogy az asszonyok jelentős része egyszerűen nem jut lehetőséghez. Házaspárok esetében, - mint láttuk, - az érdeklődését vesztett, öregedő, nehezen ingerelhető, állandó fáradsággal küszködő férjek hibáztathatók ezért. Az egyedül maradottakat viszont a koruk, s megcsappant önbizalmuk gátolja a partnerkeresésben. Ráadásul ötven felé, vagy azután már számos arculcsapást is el kellett elszenvedni az élettől, ezért az asszonyok bizalmatlanná, gyanakvóvá válnak a férfiakkal szemben. Nehéz így társat találni. A lehetőségeket tovább szűkíti egy sajátságos női szemléletmód: míg önmagáról, külleméről, szexuális vonzerejéről esetleg negatív képet alkot, olyan társat szeretne, aki minimum úgy néz ki, mint Antonió Banderas. Pocakos, kopaszodó, imitt-amott megkopott „öregúr” szóba se jöhet. Az efféle beidegződések azután a végtelenségig megnehezítik két magányos ember szerencsés találkozását.

   Mindebből máris leszűrhetjük, hogy nem szabad megvárni a teljes elmagányosodás és besavanyodás állapotát. Igenis érdemes és kell, - akár újsághirdetés útján is - társat keresni. A mércét pedig a realitásokhoz kell igazítani. Természetesen számolni lehet a kudarcokkal is. De ezek veszélye csökkenthető, ha a hölgyek ragaszkodnak néhány hetes-hónapos együttjáráshoz, mielőtt „komolyabb dologra” kerülne sor. Ezalatt megismerhetik a partner tulajdonságait s kiderül, valóban összeillenek-e? A gyakori találkák lehetővé teszik, hogy a párok egyre jobban összemelegedjenek, ezáltal oldódik a gyanakvás, s a vele járó feszültség. A kialakult bizalom, kölcsönös szimpátia azután utat nyithat a szívhez, ez pedig eredményesebbé, örömtelibbé varázsolja az elkezdődő szexuális életet.

Észrevétlen férfiklimax

  Egy régen látott ismerősöm arról számolt be, hogy bár ötvennyolc éves, mégis elkerülték a klimaxos kellemetlenségek. Sőt, kifejezetten jól érzi magát a saját bőrében. Férje hét évvel idősebb nála, és ma is ugyanúgy a tenyerén hordozza, mint ismeretségük elején, azaz harminckét évvel ezelőtt. Kellemes beszélgető partner, igazi társ, akivel hetente élnek szexuális életet, s ez kielégítő mindkettőjük számára. Folytathatnám, de ennyi elég is ahhoz, hogy közösen megállapítsuk: többnyire a felsoroltak jóvoltából vészelte át panaszmentesen az illető hölgy a változást. A problémákat okosan, higgadtan kezelő, egymást segítő, egymásnak élő házaspárokat a tartós boldogság mellett még fizikai jóléttel is megjutalmazzák az égiek. Az említett asszony a beszámolója végén azért észrevehető aggodalommal kérdezte: - vajon a férfiak védettek a klimaxos jelenségektől, vagy még ezek után kell számítania arra, hogy a férjével „történik valami?” Nos személy szerint őt nem kell féltenie, hiszen a jó házastársi kapcsolatuk a párját is átsegítette a valószínüleg észre sem vett kritikus korszakon. Ezzel ugyanis a legtöbb férfi már a negyvenes-ötvenes éveiben találkozik. Nem jár a nőkéhez hasonló drasztikus testi jelekkel, sokkal inkább hangulati ingadozások, lelki történések figyelmeztetnek bizonyos változásokra. Nagyrészt pszichés okokból - fáradékonyabbá válnak, s szexuálisan nehezebben ingerelhetők. Ez nem kevés riadalommal tölti el őket. Rendszerint a legrosszabbat teszik, azaz hogy saját maguknak bizonygassák a férfiasságukat, olyankor is együttléteket kezdeményeznek, amikor egyáltalán nem éreznek vágyat. Bejósolható a folyamat végeredménye, -azaz a teljes csőd az ágyban. Sajnálatosan kevés feleség rendelkezik megfelelő pedagógiai érzékkel, s ahelyett hogy oldanák a férjeik feszültségét, lebeszélnék a felesleges aktusokról, még meg is jegyzik: - mi van, már nem megy? Ettől azután nem is fog menni. Legalább is odahaza!

Öregkori nemzőképesség

  A házi kudarcok gyakran kritikátlan kalandokba hajszolják az ötvenes-hatvanas férfiakat. Ha tehetik, a szexuálisan nagyon csábító fiatalságot tüntetik ki érdeklődésükkel. A „vérfrissítés” rendszerint csodákat művel, s az öregedés mumusával birkózó férjek valósággal szárnyra kapnak. Sajnos igen gyakran végleg ki is röppennek a megszokott fészekből, s ezzel gyarapítják a reménytelenül magukra maradt nők számát. De ne higgyük, hogy boldogan, hosszan és felhőtlenül élvezik helyreállt önbecsülésüket. Az általános tapasztalat azt mutatja, hogy az új partnernél „erőn felül” igyekeznek teljesíteni, el akarják kápráztatni a szexuális teljesítményükkel. A kiszáradóban lévő kútból azonban nem lehet a végtelenségig meregetni a vizet. Elkövetkezik az idő, amikor a friss kapcsolatban is megkérdezik: -valami baj van?

  Az igazsághoz tartozik ugyanakkor, hogy sokan megtalálják a számításukat, és élvezhetik a másodvirágzásukat. Ellentétben a nőkkel, a férfiak nemzőképessége nem szűnik meg a „klimax” idején, s akár nyolcvan évesen, vagy azon túl is képesek egy fiatal hölgyet megtermékenyíteni. Egyre többen élnek is a lehetőséggel. Csak azzal nem számolnak, hogy koruk miatt már alkalmatlanok az utódok felnevelésére. Mit is mondott erről Po-csü-ji, a 762-846 között élt kínai költő:

„Hogy nyolcvanöt éves lettem, még egy fiam született/ Örüljek, vagy bosszankodjam?/Nézlek, nézlek te gyerek/ s színig töltöm a kupámat/és fenékig ürítem/ Édes fiam, mint apád volt/ ne légy oly esztelen!” (Szabó Lőrinc fordítása)

Az idősödő férfiak heréje kevesebb tesztoszteront, azaz szex-hormont termel. Ezzel csökken a nemi vágy, azaz a libido sexualis szintje is. Sokat segíthet a helyes étkezés. Fogyasszunk minden nap tökmagot, tökmagolajat, olajosmagvakat, fokhagymát, és ha pénztárcánk engedi, kaviárt, lazachúst, osztrigát. Ezek növelik a merevedéshez szükséges NO, azaz nitrogénmonoxid termelődését a szervezetben.

 

A szív sohasem ráncosodik meg” - írta teljes hittel és önbizalommal Madame de Sevigné francia írónő az ezerhatszázas évek közepén. Meggyőződését saját élettapasztalatai táplálták. A hetven éves korában bekövetkezett halálának szinte az utolsó pillanatáig élvezte a szerelem hol fájdalmas, hol pedig boldog napjait. Hitvallása üzenet lehet korunk asszonyainak is: nem szabad feladni a reményt és vasajtókkal eltorlaszolni a szívhez vezető utat, mert bármikor érkezhet valaki, aki szeretne bejutni.  A túl vastag ajtón pedig nem is hallatszik át a kopogtatás...Az ötvenes éveiket elérő nők jelentős része magára marad. (Bár ellentmondásnak  látszik, de olykor még a házasságban élők is elmagányosodnak.)