Szövegdoboz: Tiltások, büntetések a felnőttkori szex gátló tényezői is lehetnek

Szerencsére a mai szülők javarésze odahaza megfelelően kezeli a jelenséget. Sajnálatos azonban, hogy a kicsik személyiség fejlődését jelentősen befolyásoló óvodák és a család között alig van egyeztetés a szexuális nevelést illetően. Igen sok oviban például,- hogy megóvják a kicsiket a kísértéstől,- a csendes pihenő kezdetekor elrendelik: „kezeket a takaróra”! Azután árgus szemekkel figyelik, akad e eltévelyedett pracli odalent. Gyakran akad. Ilyenkor az óvónéni, vagy a dadus keményen leszidja a vétkest. A többi kuncog, mert jól tudja, mit lehet a takaró alatt csinálni. Mivel azonban az egészhez tiltás társul, az otthoni szabadabb felfogás ellenére is sikerül a bűntudat magvát elhinteni. Ajánlatos lenne tehát a szülői értekezleteken erről a témáról is szót ejteni, a nézeteket közös nevezőre hozni. Igaz, olyasmiről borzasztóan nehéz és kínos beszélni, hogy a kisfiúk fantáziáját igenis már megragadja a meleg szobában lengén öltözött, csinos óvónénik ki-ki villanó bája. És amikor otthon bejelentik, hogy a” Kati nénit” veszik feleségül, vonzalmuk háromnegyedében a testiség játszik szerepet! Nem meglepő ezek után egyik másik kéz vándorútja...

  Egyszóval nehéz erről a nyilvánosság előtt szót váltani, mint ahogyan arról is, hogy az odabújós, napjában többször is térden lovagoltatott óvodai kedvenceknek bizony nem kevés szexuális ingerben van -szükségtelenül - részük. De a gyermekük lelki-testi fejlődését figyelemmel kísérő apukák, anyukák valamiképpen mégis csak jelezzék, ha hasonló jelenségeket észlelnek!

A szexterápiák során számtalanszor kiderül, hogy a felnőtt kori szexuális zavarok hátterében gyermekévek alatt elszenvedett kínos, kellemetlen, bántó élmények találhatók. Ezek a legtöbb esetben a családi környezetben érik a kicsiket. Gyakran megesik, hogy a szülők utazásaik miatt a rokonokra, nagyszülőkre bízzák a gyermekeiket, vagy hosszabb időre nyaralni viszik hozzájuk. Ezeken a helyeken feltehetően más, sajátos felfogás uralkodik a gyermeki szexuális viselkedéssel kapcsolatosan. Csak egy példát: közösülési problémákkal küszködő páciensem beszámolt arról, hogy öt éves korában, kéthónapos nyaralása alatt a nagymamája minden lefekvéskor sajátos módon akadályozta meg hogy keze a „tilosba tévedjen”. Ujjaira kifúrt vadgesztenyét erősített ragtapasszal, így még az esetleges éjszakai pisilést is csak komoly fájdalmak kíséretében intézhette el. „Mással” pedig meg sem próbálkozott ilyen áron! Az olvasó elszörnyedne, ha felsorolnám, mennyi mindennel képesek akár művelt felnőttek is nehezíteni, olykor gátolni a gyermekek pszichoszexuális fejlődését.

 Szerencsére ennyire durva példa kevés van. Mégis fontos lenne, hogy a szülők a szélesebb családdal is megbeszéljék a rájuk bízott kicsik szexuális nevelésének irányelveit és módszereit. Lehetséges, hogy néhol sértődés lenne belőle, esetleg többé nem nyaralhatnának ott a gyermek. De ez még mindig jobb, mint ha káros hatások érnék őket, amelyek miatt később párkapcsolati vagy házastársi problémákkal kellene küszködniük. 

A legtöbb felnőtt zavarba jön, ha észre veszi, hogy gyermeke öningerlést végez. Szándékosan használom ezt a kifejezést, hogy mindenki előtt világos legyen: a kisfiúk és kislányok még csak ingerlik a nemi szervüket és ezzel szereznek testi jóérzést maguknak. A más esetekben sokat emlegetett önkielégítésről majd csak akkor beszélhetünk, ha már orgazmust is sikerül elérniük. Ez többnyire a pubertás korral következik be. A felnőttek zavarát nagyrészt a még mindig működő bűntudat okozza, amelyet beléjük oltottak annak idején. De nem kis döbbenetet jelent a felismerés sem, hogy az angyalian ártatlan csemetéjük szexuális élvezetet igényel. Pedig, egyszerű és természetes folyamatról van szó, amelyet  a nemi fejlődés egyik állomásának tekinthetünk. Talán nem árt, kijelenteni: a kisfiúk esetében szükségszerű is, hogy ez bekövetkezzék! A kislányokkal más a helyzet. Nekik nem kell pisiléskor megfogni a nemi szervüket, nincs tehát „mindig kéznél”, ezért nem is fordítanak annyi figyelmet a testtájékra, mint a fiúk. Ugyanakkor mégsem tarthatjuk kórosnak, vagy egyértelműen károsnak, ha ők is felfedezik az örömszerzésnek ezt a módját. Csak a túlzásokra kell alaposan odafigyelnünk!